Málnásfürdő

Málnásfürdő térségében végződik a Dél-Hargita, s a törésvonalak mentén számos borvízforrás tör a felszínre, ugyanakkor vannak száraz széndioxidos kigőzölgések, mofetták is. A régi híres fürdőközpont jelentősége ma már csökkent, az épületek állaga leromlott. Jelentősebb borvízforrásai az Ilona-forrás, Fokút, Viktória-forrás, Mioara-forrás, Somosi-forrás, Padi-forrás stb. elnevezésű borvizet, valamint a Mária forrás sós-alkalikus vizét palackozzák. Ivókúrára alkalmas vizek ezek, főleg gyomorbántalmakra javallottak. Szálláslehetőség az Olt Szállodában van. Málnásfurdőn 1952-ben református imaház épült, 1969-ben római katolikus kápolna, majd 1993-ban elkészült az ortodox templom is. 1996-ban millecentenáriumi emlékművé állítottak.

            

            

            

            

            

Turistajelzésekkel ellátott ösvények indulnak mind nyugati, mind keleti irányba. Nyugat felé a piros kereszt jelzés átmegy a Baróti-hegységen, egészen Zalán-patakig. Keleti irányba sárga pont jelzés halad az 1213 m magas Bodoki-hegységben lévő Henter-mezőig, itt éri el a sárga sáv gerincjelzést.

Málnás községtől ¼-ed órányira van a kies málnási-fürdő. A tengerszint felett 584 méter magasan fekvő fürdőtelep az Olt folyó jobb partján terül el, egy minden kellemetlen levegő-éramlástól védett gyönyörű térségen. A telep csinos villákból, lakó és fürdőházakból, vendéglőből, zene és táncpavilonból áll.

Az egészet ízléses és nagy gonddal fenntartott park veszi körül; nagy gondozásban részesülnek a fákkal sűrűn szegélyezett sétautak is, különösen azok, a melyek a fürdőkhöz és az erdőkbe vezetnek” – írta Hankó Vilmos a 19. század végén. A Baróti-hegység keleti lábainál elterülő fürdőhelyen feltörő források gyógyhatását már a 18. században ismerték a környékbeliek. A Málnási-bugyogó néven ismert gyógyforrásos terület az Imreh család, majd a Semsey család birtokába került. Utóbbi család az 1840-es években fürdőházat és fürdőmedencét épített, elsősorban családi célra. A fürdőhely fejlesztése céljából 1873-ban közbirtokosság alakult. 1893-ban adták át a kétmedencés Herkules-fürdőt. 1898-ban felépült a szénsavgyár. 1897-től az itt áthaladó Sepsiszentgyörgy—Csíkszereda vasútvonal átadását követően az üdülni és gyógyulni vágyók részére a fürdőhely elérhetőbbő vált. A Siculia Részvénytársaság 1904-ben hozzákezdett a gyógyhatású ásványvíz palackozásához.

Ezt a vizet 1911-ben orvosi javaslatra a légcsőhurutos bántalmakban szenvedő Ferenc József osztrák—magyar császár is fogyasztotta. A sokáig palackozott Mária-forrás vize sok gyomorbajos emberen segített. A telep központjában, egy tető alatt két forrás, az Ilona és a Mioara csordogál. 1971 óta a Megyei Turisztikai Hivatal működtette a fürdőt. Azóta a jobb sorsra érdemes üdülőtelep hanyatlásnak indult, nemrég a település jelképévé vált Ilona-villa is összeomlott.