A Mohos tőzegláp

Mottó: „Két-háromszáz apróbb-nagyobb gömbölyű tengerszem, mint megannyi csillag ragyog a veszélyes bérci ingoványon, miknek hatása leírhatatlan. Az ember a tündéreket véli látni, kik tengerszemeikből feljőnek, hogy a halandót a vészes síkra csalják.” Jókai Mór

A Mohos tőzegláp (népi nevén: Kukojzás, vagy Kukujzás-posvány) a Hargita hegység vulkanikus vonulata utolsó, legdélibb tömbjének, a Csomád hegység ikerkráterének északi kráterét tölti ki. (A másik kráterben található a Szent Anna-tó). Az 1050 m tengerszint feletti magasságban fekvő tőzegláp Románia egyik legértékesebb botanikai védterülete, a Mohos Természetvédelmi Terület része.

Megközelítése

Autóval a Szent Anna-tóhoz vezető úton haladva, ugyanabban a parkolóban hagyva az autót. Csakis csoportosan, idegenvezetőt igényelve látogatható.

Leírása:

A legújabb kutatások szerint a Mohos kráterét egy vulkáni robbanást követően a kráter peremén felhalmozódó robbanási termékek hozták létre. A kráter feltöltődését elősegítette a keleti oldalán található piroklasztitok gyorsabb lepusztulása, valamint a kráterből eredő Veres-patak eróziós tevékenysége is. A hajdani krátertó fokozatosan alakult át magashegyi felláppá, amely tápanyagban szegény és hideg, savas vegyhatású (pH: 3,8-4,1) vizzel átitatott.

A tőzegláp több mint tíz méteres, mintegy 3 millió köbmétert kitevő tőzegvastagságával és 80 ha területével egyedülálló Európában. Nagyjából ötszög alakú, legnagyobb hossza 1000 m, szélessége 800 m. A láp vízutánpótlását a felszínére hulló csapadék biztosítja, ezért vízellátottsága és nedvességi mutatói nagyban függnek az évszaktól és a lehullott csapadék mennyiségétől. Jókai Mór a 19. század közepén, még kétszáz-háromszáz apróbb-nagyobb kis tavacskát vélt látni e helyen, de valószínűleg eltúlozta a számot, igaz, a tavacskák száma az évek során jelentősen csappant: Istvánffy Gyula 1894-ben huszonkilenc láptavat számolt meg, Emil Pop 1960-ban mindössze tizenhármat.

Védetté nyilvánítása

1908-ban a lápot a tulajdonos lázárfalvi közbirtokosság vízlevezető árkokkal hálózta be, „hogy a láp hatalmas tőzegtelepe kihasználható legyen és a környéken legelő szarvasmarhák ne süppedjenek el ingoványában”. A lecsapolás, valamint a későbbi erdőirtás a láp szintjének jelentős csökkenéséhez vezetett. Urák István és munkatársainak adatai szerint a legelső hivatalos előterjesztést, amelyben a Mohos-tőzegláp 240 hektáros területét javasolják védelemre, 1975. december 18-án keltezték, és 1980. decemberében nyilvánították védetté.

Növényzete és állatvilága

A Mohos tőzegláp elsősorban jégkorszaki maradványnövényei révén vált híressé, bár, amint az utóbbi évek komplex zoológiai felmérései bebizonyították, hogy a láp nemcsak botanikai szempontból érdekes és értékes, hanem egyebek mellett sok ritka ízeltlábúnak is élőhelyet biztosít.

1950-es években Pop Emil biológus, egyetemi tanár állította össze a lápból addig leírt összes növény- és állatfaj listáját és azóta, számos kutató jóvoltából, tovább bővült a jegyzék.

A Mohos nagyrészt láperdővel benőtt vegyes erdős-mohalápnak tekinthető. „Tőzege – botanikai, fizikai, kémiai jellemzői szerint – mohaláptőzeg, túlnyomórészt vegyes mohákat tartalmaz. Növényzetében olyan glaciális reliktumokat őriz, mint amilyenek az itt előforduló harmatfű fajok (Drosera rotundifolia, D. obovata), tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), lápi álszittyó (Scheuchzeria palustris), hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) mámorka vagy fekete varjúbogyó (Empetrum nigrum), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus).

A láp fajstruktúrájára alacsony fajszám, magas egyedszám jellemző. Uralkodó növényzete a gyapjúsásos Sphagnum-szőnyeg. Fő növénytársulásai a következők: Scheuchzerietum-semlyék, Andromeda-semlyék, Sphagneto-Eriophoretum vaginati vagy Eriophoreto-Sphagnetum, Pinetum silvestris vaccinietosum, Pinetum silvestris-Eriophoretosum vaginati, Pineto-Betuletum caricetosum echinatae, Alnetum glutinosae caricetosum elongatae vagy C. remotae, Piceto-Betuletum, Betuletum vaccinietosum” – olvasható Urák István, Samu Ferenc, Máthé István, Balog Adalbert: Arachnológiai (arachnida:araneae) kutatások a Mohos-tőzeglápban című tanulmányában. A kutatócsoport, amely 2003 és 2005 között végzett kutatásokat a rezervációban. összesen 108 pókfajt azonosított a területen. Ezek 21 családot képviselnek. Urák István és munkatársai három Románia faunájára új pókfajt (Cnephalocotes obscurus, Maro minutus, Taranucnus setosus) azonosítottak a Mohosban, és bebizonyították két eddig kérdéses faj előfordulását (Zelotes clivicola, Scotina palliardi), valamint azonosították két ritka, csak a közelmúltban jelzett faj (Notioscopus sarcinatus, Gnaphosa nigerrima) jelenlétét. Megállapították, hogy a tőzeglápra leginkább jellemző domináns pókfaj a Pirata hygrophilus nevű farkaspók, a bükkerdőben pedig a Coelotes inermis nevű eretnekpók.

A láp sajátos növény- és állatvilágát az időszakos legeltetés, a szabályozatlan turizmus és a terjedő erdei gyümölcsgyűjtés végveszélybe sodorta. Ezt felismerve, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE), határozott lépéseket tett a Mohos megmentésére, míg 2000-ben sikeres pályázat eredményeként, a Polgár-Társ Alapítvány támogatásával megépítette Románia első felfüggesztett ösvényét a Mohos tőzeglápban.

A kutatók szerint napjainkban a tőzegláp sorsa nagymértékben a Veres-patak hátráló eróziós tevékenységének megállításától függ. A Szent Anna tó feltöltődésének megállítására is számos javaslatcsomag készült, amelyeket remélhetőleg a közeljövőben életbe is ültetnek.

A Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp területe ismét a lázárfalvi közbirtokosság tulajdonát képezi. A közbirtokosság fokozatosan felismerte a rábízott kincsekben rejlő értéket és egyre inkább odafigyel védelmükre.