Torjai vártemplomok

A török támadások elleni védekezésül a XV. században, a szászokhoz hasonlóan, a Székelyföldön is egyre több templomot vettek körbe erős kőfalakkal, hogy ott menedéket találjon a helyi lakosság. Így történt a torjai templomok esetében is, a templomokat magas fallal erődítették meg. Nem ismeretes egyetlen ostrom sem, de osztozhatott Székelyföld sorsában, az ott lezajló hadjáratok idején. Az idők folyamán mindkettőt jelentősen átalakították. Az altórjai templom körül eltűnt a fal. A feltórjai templomnál az utolsó helyreállítási munkálatok 1914 előtt folytak.

Torja valamikor két külön település volt , Altorja é Feltorja községek a középkor folyamán külön-külön települést alkottak, csak 1899-ben egyesítették őket Torja néven. A reformációt Feltorjánál megállították ezt Orbán Balázs így írja le: „A két Torja közt egy magaslatot Sz.-Iloná-nak a katolikus hagyományok szerint azért neveznek, mert a reformácio terjedtekor a hitszónokok Ikafalváról az erdő alatt Fel-Torjára feljőve, ottan oly sikerrel hirdették az újított vallást, hogy az egész község áttért. Leindultak innen Al-Torjára is, de Apor Ilona nevű aggleány egybegyűjtve jobbágyait, ezekkel elikbe állott, s a hitszónokokat visszaűzte; ennek emlékére nevezték el a helyet Sz.-Ilonának*). Kissé alább egy az Apor-udvar közelébe eső szántóföldet pedig azért neveznek Sz.-Lukácsnak, mert ottan ezen evangelistának szentelt kápolna állott. A Kárpátok alatt itt meg is álltak a reformerek és mai napig is Felsőháromszék hegyaljai részét Szentföldnek nevezik. A falvakban mai napig is csak katolikus templomok vannak.

Altorjai Szent Miklós római katolikus templom

 1332-ban említik már az altorjai templomot. Bálint pap a pápai tizedjegyzék szerint 34 régi banálist fizet, 1333-ban 3 banálist, 1334-ben 8 régi banálist. A templom nevét az 1479. évi oklevél örökíti meg: Zenthmiklos Thorya. (C. Suciu: i.m.)

A Szent Miklós-templomtól kapta nevét a domb is, amelyen emelkedik.
Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, az 1822. évi földrengés után lebontják. Csak a tornya marad meg ebben az évben kezdik az új templom építését a régi torony kivételével. Az alatta levő két henger tagozatú köríves ajtó román kori eredetről tanúskodik. Ez az ajtókeret hasonló a csíksomlyói Szent Péter-temploméhoz. Itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), Az 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ben, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években.
Orbán Balázs így ír az altorjai templomról: „A réginek csak tornya maradt meg, hol két hengertagozata köríves ajtót találván, azt kell következtetnünk, hogy az román vagy átmeneti korszakból való egyház volt. A régi templomot környezett várkastélynak nagyon magas falai (melyekből, mint öreg emberek mondják, csak a templomfedél csúcsa látszott ki), ölnyire szállíttatott le. E kőridomú kastély egyik ajtószemöldökén 1623 évszám van bevésve. Harangjai szintén régiek; második harangja – melyen az ABC ferde latin betűkkel megfordítva van körírva – a 16. századból való, mint azt a rajta levő minuskel jegyekkel irt 1555 évszám bizonyítja. A kisebb harang körirata ez: – Donata M. O. P. N. Al-Torja sum fusa 1655 -.”

Feltorjai református templom

1332-ben papja Pál, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 18 régi banálist fizet, 1333-ban 10 dénárt és 1 régi banálist, és ismét 3 verőceit.
A templom védőszentjének nevét a helység nevével együtt, az 1479-es oklevél is megörökítette: Zenth-Márton Thorya.
A templomot tehát Szent Márton tiszteletére szentelték. Ezt örökíti meg az a felirat, amelyet Apor Péter jegyzett le a templom szentélyéről: „Anno 1516 In honorem Sancti Martini Episcopi erexit Stephanus Apo”. Az évszám csak újítást jelezhet, mert a templom sokkal régebbi. (Schematismus. 1882. 97.) Újítását a szentély gótikus elemei igazolják: a sokszögzáródása és csúcsíves, díszműves ablakai. A szentélyen attikai láb módosításából alakított párkányzat fut körbe.

Hajója azonban román kori jegyeket és részeket őriz: déli oldalkapujának egyenes záródását félköríves hengertag övezi és tetőzi. Az ívmezőben dombormű volt, boltívezettel, melynek egykori létét oldal támjai bizonyítják. A szentély négy lépcsővel emelkedik a hajó szintje fölé, a szentély alatt ugyanis altemplom volt, melyet befalaztak. 1914–18-ban egészen újjáépítik.
Az udvarba a bejáratát faragott faoszlopokon nyugvó zsindelyes-árkádos kapuzat fogja közre, ami 1770-ben készült el. A támpillérekkel övezett, nagyjából szabályos kör alakú területet ölelő kőfalon eredetileg a négyszögletes kaputornyon keresztül vezetett az út. Ezt azonban a háborús évszázadok elmúltával befalazták, helyette egy gyalogoskaput létesítettek. Napjainkban az egykori kaputornyot harangtoronyként használják. Eredetileg „öt öl magas fal vette körül, melyet 2 ölnyire bontottak le” – írja a múlt század közepén Orbán Balázs a Székelyföld leírásában .

A középkori tiszta katolikus faluból az altorjai templom híveivel együtt megszakítás nélkül katolikus marad napjainkig. A feltorjai templom a reformáció idején a hívek egy részével református lesz.
A XVIII. században már Felsőtorján református anyaegyház van
A részben megmaradt és megszaporodott feltorjai katolikusok a két világháború között kapnak templomot és 1940-től lesz önálló anyaegyház, plébánia. Az új templom a réginek a nevét a Szent Márton vette fel.

 Felhasznált irodalom:

    Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 472. old.
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpátmedencében {2001} 900.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. {1998} 386. old.
Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok {1995} 121. 123. old.
http://jupiter.elte.hu: A történelmi Magyarország várai
http://vmek.oszk.hu: Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek (47)
Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218.; Entz G.: Székely templomerődök
Beke: Az erdélyi egyházmegye. 126
Apor P.: Lusus Mundi. 12.
C. Suciu: Dicţionar istoric
Kovács: Magyar ref. templomok. II. 670.

 A jelenlegi református templomot (eredetileg a XIV. század végén építették, és a XV. században alakították át erőddé; a ma látható templom a XX. század elejének alkotása) körülölelő, ovális alaprajzú vár külön érdekessége a nyitott megfigyelő tornáccal ellátott, lőréses védőtorony. A XVI. századi (az első utalás 1536-ra datálodik), Az 1630-as évekből Apor Lázár és felesége, Imecs Judit révén újjáépített Apor-kúriát klasszicista elemekkel bővítették a XIX. században. A Pünkösdi-kertben salétromot állítottak elő a szabadságharc idején. 1802 október 26-án, déli 12 óra után mintegy másfél órával, oly rettenetes földrengés volt, hogy egész Háromszéken és a Barcaságon érezték.

Emiatt Háromszéken sok szép templomok és tornyok össze omlottak, leszakadoztak, hasznavehetetlenné váltak.

Ekkor szakadoza be a feltorjai református templomnak boltozattya is, mely a szép új orgonát, a sanctuariumban lévő ülő székeket és az urasztalát is, öszze törte. A templom tetejéig fel menő gebir is a szivárvány felett leomlott és sok cserép a templom fedeléről lerázódot. Még ebben az esztendőben mingyárt a templom építésére megkívántató építkezési anyagokat megvásárolták. A Kolozsvárt 1896-ban megjelent “Az Erdélyi Reformata Anyaszentegyház Névkönyve” című kiadvány szerint a Karatnai Református Egyházközség – Feltorja filiájaként – 1600-ban alakult meg.

Az Apor család által építtetett katolikus kápolna később a reformátusok használatába került. A templom átvételéről (elfoglalásáról) is tanúskodnak korabeli feljegyzések Apor Péter könyvében: “…megözvegyült nagyanyám Imecs Judit idején rabolták el a Karatna fölött épített szentélyt, az 1660. esztendőben, épp Szent Teophoria napján. Midőn a processzió – szokás szerint – az altorjai templomból átvonult a szentélyhez, elől hordozván a zászlót, amelyet nagyanyám csináltatott s a neve is rá volt hímezve, a kálvinisták (calvinistae) ezt kiáltva jöttek szembe: Ide nem hozzátok többé Imecs Juditot!” A már idézett 1896-os Névkönyv tanúsága szerint a karatnai egyházközség 1740-ben különvált a feltorjaitól. Szini Jánosnak, a Kézdi Református Egyházmegye esperesének 1887-ben kelt írása szerint: “1744 előtt egy egyházközséget alkotott a feltorjai a karatnaival, melyhez tartoztaka most is a feltorjaihoz tartozó leányegyházak – diasporák – Altorja, Felvolál, Felsőkaratna (az öszvesen egy meglehetős nagyságú területet elfoglaló egymásból folyó községek). 1744 – a karatnai módos nemességből álló birtokosság külön papot kért és nyert, külön templomot épített, szóval külön egyházközséget alkotott.” Az önállósult egyházközséget következetesen alsókaratnainak nevezik, mert Felsőkaratna református lakói továbbra is a feltorjai egyházközség tagjai maradtak a voláliakkal együtt.

Az 1820-as években az alsókaratnai eklézsia perben állt a feltorjaival “a két Ekklézsia között való métáról vagyis határról”. A feltorjai és karatnai egyházközség presbitériumainak közös gyűlésén 1886. november 7.-én társegyházakká nyilvánították a két egyházközséget. 1886. december 18.-án az egyházmegyei közgyűlés megerősítette a határozatot. Így még ebben az évben falállíttatott a “feltorjai missziói állomás”, és elhatároztatott, hogy a karatnai idős pap visszavonulásával vagy halálával a karatnai egyházközség önállósága is meg fog szűnni, Karatnán is a feltorjai pap és kántor fog szolgálatot teljesíteni. Ennek az egyezségnek ellenére 1953-ig önálló lelkésze volt Karatnának. 1953 és 1998 között valóban a feltorjai lelkipásztor és kántor szolgált be a karatnai egyházközségbe, amely rövid időre anyaegyházközségi státuszát is elveszítette, majd 1991-ben ismét visszanyerte. A karatnai templom épülete és berendezési tárgyai Egészen pontosan nem tudjuk a templom építésének idejét. Biztosnak tűnik, hogy ugyanezen a helyen állt korábban az Aporok által épített, később református használatba vett kápolna. Szini János esperes írása viszont arról tanúskodik, hogy a feltorjaitól frissen különvált karatnai egyházközség 1744-ben új templomot épített.

Szakács János karatnai lelkipásztor 1886-ban kelt átiratában a következőt írja: “Hivatalom megkezdésekor pénztárát üresen találtam, mind a mellettis lelkesíttés buzdíttás által oda törekedtem, hogy össze roskadozott templomát újra építette (az egyházközség)” A fentemlített, templomépítésről szóló források megértéséhez szükséges tudni, hogy a 19. század végéig az “építés” szavunk valamely régi épület éppé tételét, nagyjavítását, főjavítását és a mai értelemben vett tényleges építést, új épület emelését egyaránt jelentette. A templomot javították (újjáépítették) 1850-ben, 1882-ben, cserepezték és javították 1883-ban, 1885-ben, 1891-ben, ekkor javították a tetőt, újrafedték a tornyot, lemeszelték az egész templomot. A templomtornyot 1892. június 16.-án, egy orkánszerű zivatarban villámcsapás érte, csak a torony teteje rongálódott, a templom sértetlen maradt. Legutobb 2003-ban javították. 1940. november 10.-én földrengés rongálta meg a karatnai templomot. a Sepsiszentgyörgyi Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal szakmérnökének 1941-ben kelt jelentése ezt tartalmazza: “A Karatna-Torjai református templom megrongálódása aránylag nem súlyos természetű. A főfal szószék felőli oldalánál történt megrepedést 2 sor lapos falkötő vas beépítésével (abroncs szerűleg) a templom állagát biztosítani lehet. A torony repedése is kisebb jelentőségű…” A templom berendezésének koráról szintén alig van pontos adat.

Az egyházközség 1850 és 1886 között a templomot “kis orgonával ellátta”, így ez lett a templom legbecsesebb berendezési tárgya. Az orgona készítője feltehetően Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő mester. Sajnos ma az orgona használhatatlan állapotban van – a legenda szerint a II. világháború idején orosz katonák szálltak meg a templomban, ők eltüzelték a fasípokat, és elvitték magukkal a fémsípokat. Az úrasztala 1827-ben készült. A karatnai templom szószékére 1890-ben egy 10 forint értékű díszes takarót ajándékoztak. A szószékkoronát 1908-ban Bartók Károlyné készíttette férje emlékére 50 korona értékben. A templom harangját 1849-ben felajánlották Gábor Áronnak ágyúöntés céljára. Ez a harang feltehetően egyidős lehetett a templommal. Mindenesetre 1879-ben harangalapra gyűjtés indult, 1893-ban készült el a jelenlegi kisharang. A szószék talapzata a 20. század első felében készült, talán akkor, amikor Ősz Lázár lelkipásztorsága idején a szentély padlatát lebetonozták. Lelkipásztorok Az egyházközségben szolgált lelkipásztorok névsorát nem tudjuk hiánytalanul rekonstruálni. Akikről tudunk: Csiszér Sámuel: kb. 1800-1850 Szakács János: 1850-1900 Ősz Lázár: 1903-1948 Imre Zsombor: 1948-1951 Beke Boróka: 1998- A Karatnai Református Egyházközség 2002. nyarától missziói egyházközség, 5 szórvány tartozik ide: Kővár, Poján, Szárazpatak, Szentkatolna és Szentlélek. Altorján a 13. századi katolikus Szent Miklós erődtemplom, 1822-ben épült újjá a régi torony kivételével, a torony bejárata román kori itt található a 18. századból egy darab fából faragott feszület ember nagyságú Krisztussal (amely egyedi egész Erdélyben), 1785-ből származó keresztelőkút, a régi templom főoltárának egyik kazettás darabja. A XVI. századból való harangját 1916-ban elvitték. Új harangjait 1923-ban öntötték. Kívül 1927-ban, illetve 1970-ben javították. Belül pedig 1954 és 1970-es években. A villanyt bevezették 1969-ben. A templom melletti temetőben több értékes kőkereszt található. A 19. századból való Borbándi Géza fakapuja, ami ma az 1025-ös házszámnál található. Az ősi plébánia Altorján van. Szent Miklós tiszteleteré szentelték. Az altorjai búcsú Szent Miklós (december 6) esik.

A karatnai katolikus templomról sajnos nem tul sok adat van. A templom építési évé nem lehet pontosan meghatározni, valoszínű, hogy 1744-ben épült. Búcsú napja Tuors-i Szent Márton napjára (november 11), esik. A Mária Szent Nevének szentelt kápolna és azazt övező kőfal a hagyomány szerint az altorjai templomerőd falának alacsonyabbra bontása (és a Szent József kápolna teljes lebontása) során keletkezett hasznosítható építőanyagból épült Altorja felszegi részén. Úgy tudjuk, kegyura a község és kezdettől fogva miséznek benne. Búcsúja szeptember 12-én van. Építési okiratai ismeretlen helyen lappangnak, vagy megsemmisültek. A kápolna berendezésének, felszerelésének említésre méltó darabja a falára erősített csengettyű, a templom azonos funkciót betöltő csengettyűjének hasonmása, amelyen az 1831-es évszám olvasható. Mivel ez feltehetően a kápolna felszentelésének dátuma, nem tudni a kápolna maga miért csak 1846 óta szerepel az Erdélyi püspökség Schematismusaiban. Az alatta kialakított Apor-kriptával és a köréje épített kőkerítéssel a kápolna talán az 1823-ban lebontott régi, gótikus altorjai templom és erődjére akar emlékeztetni, annak kicsinyített, de nem teljesen hű másaként. (A telek, amelyen a Mária kápolna épült az Aporoké lehetett. A szomszédos telket, amelyen most a szövetkezet székháza áll, az 1860-as években ők birtokolták és ajánlották fel a felszegi népiskola építésének céljára. Az iskolát végül a község által juttatott telken építették fel. A gyermekzsivaj nem lett volna kívánatos a kápolna szomszédosságában és ott az iskola kertje számára sem lett volna elegendő hely.) Az egyszerű torony nélküli épülethez azonos szélességű, félkör alapú szentély, valamint sekrestye csatlakozik.

A kápolna bejáratát eredetinek látszó gótikus kő-ajtóbéllet keretezi, amely a régi templomból kerülhetett mostani helyére. A gótikus megformálású ablakok rézsűjének mész- és vakolatrétege alatt is rejtőzhetnek gótikus kőablakkeretek. A bejárattól jobbra álló neogotikus külső szószék, amelynek talapzata egy nyolcszögű gótikus pillérre emlékeztet, talán a régi templom gótikus szoszékének mása. Az egyházközség az Aporoknak a kápolna építéséhez valóanyagi hozzájárulását jutalmazhatta a kripta építésével van építésének engedélyezésével, egyúttal kárpótolva is az Apor Péter által építtetett Szent József kápolna lebontásáért.