Májusi túránkat a tusnádi Vártetőre szerveztük, amelyen Erdély legnagyobb kiterjedésű vára dacol az idővel.

A tusnádi Olt-szoros északi, Alcsík felőli részén emelkedő, csonkakúp alakú hegy a Csomád-hegység korai működéséhez köthető. Ez a hatalmas dagadókúp tömör andezit lávából áll. Meredek lejtőit hatalmas tömbökből álló kőtenger borítja. Igazi természetes erődítmény. A várat a Vargyas-patak baloldali gerincén kanyargó régi szekérúton közelítettük meg. A gerincet borító üde májusi zöld gyepet apró fehér boglárkák tömege színesíti, az erdőben meg a madársóska virága fehérlik. A felhagyott Várútjáról szép kilátás nyílik a szemközti, Tusnádfürdő felett emelkedő Nagyjáhoros – Büklentőtető – Bába tömbjére. Kelet felől a kilátást a Mohos és a Szent Anna-tó kráterpereme, a Csomádéle zárja le. Várnyakán jobbra fordultunk a kék csíkkal jelzett turistaúton. A nemrég felújított ösvényen csak román nyelvű eligazítások vannak, kitűzői valószínűleg abban a hitben élnek, hogy a magyar ember olyan rég itt van e tájon, hogy illik ismernie az utakat.

A Várban

A Várnyakáról hamar elértük a több mint 6 hektár kiterjedésű várat, amelynek falhosszúsága 1000 méter. A délre néző romos kapun lépünk be a várudvarba. A várkapu bal oldalán még láthatók a kapubástya alapjai. Jobb oldalon egy hatalmas kőbe vésve látható az őr helye. A közel egy méter vastag és két méter magas várfal belső oldalán mély árok fut körbe. Valószínűleg innen termelték ki a fal építéséhez szükséges anyagot. A régészek szerint a mészhabarccsal rakott várfal kora középkori lehet, de a vár központjában vaskori település nyomai is felszínre kerültek. Az 1085 méter magas Vártetőn igen bővizű forrás található, még az 1947-es szárazság idején is ebből itatták az itt legelő állatokat. De a kúthoz más történet is kapcsolódik.

Kecske-mese

Mesélik, hogy az újtusnádi Tánczos Lázár és Kovács András feljött a Vártetőre vadászni. Megesteledtek, s a kút mellé tüzet tettek, szalonnát sütöttek. Miközben a nyársat forgatták, a tűz mellé ült egy kecske. A kecske a nyársra békát húzott, s azt sütögette, s közben a Tánczos és Kovács kenyerét békazsírral lecsepegtette. A két férfi nézett össze, de nem mertek egymáshoz szólani. Egyszer aztán Tánczos a puskáját elővette, és balkézzel a kecskét meglőtte. Úgy zúgott az erdő, úgy csattogtak a fák, hogy csak… A kecske egybe eltűnt. Másnap, amikor a vadászok jöttek haza, az erdőszélén a kecskét dögölve találták. Úgy tartották, hogy szellem, talán a kút, vagy a víz szelleme ült a tűz mellett, s a nyársra húzott békát verte hozza a vadászok szalonnájához. Még az is tartották, hogyha a Vártetőn jársz, akkor „a bocskort kösd a farcsokodra, mert ha nem, akkor a rézf… baglyok megreszetelnek”.

A Vártető nemcsak védelmi célokat szolgált, hanem kultikus hely is volt. Ezt igazolják a vár északnyugati sarkában található hatalmas kőtömbökbe vésve fennmaradt ősi írásjelek is, amelyek nagy része megtalálható a székely-magyar ábécében is.

Erről a természetes oltárról szép kilátás nyílik az Alcsíki-medencére. Amikor még óriások lakták a várat, innen nézhették a tusnádi szántóvető embereket. Mert a tusnádi néphagyomány úgy tartja, hogy amikor az óriás megszomjazott, akkor az egyik lábát a Vártetőre, a másikat meg Büklentőtetőre tette, s úgy ivott az Oltból. Mielőtt elhagytuk volna a várat, még megcsodáltuk a hatalmas, közel másfél méter átmérőjű jegenyefenyőket, amelynek odvas törzsén vígan dolgozott a harkály. Hazafelé a Vártetőt északon körbeölelő Benevize árkán ereszkedtünk le. Benevize fejiben ritka, a vulkáni savas talajra nem jellemző növénnyel, a tiszafával találkozunk. A magot valószínű, hogy egy madár pottyanthatta el, amely a Vártető nyugati lejtőjén feltörő, borvízforrások által lerakott meszes talajon tenyésző tiszafákon lakmározhatott. Az itt  élő tiszafákról kapta a hely a Tiszás nevet. A vastagabb példányokból a tusnádfürdői Gál bácsi, az asztalosmester apró őzikéket faragott, s azt kínálta emléktárgyként a fürdővendégeknek. A tiszási borvizekre az első kezdetleges fürdőmedencét Imets Fülöp Jákó kanonok úr építette. A Benevize árkát borító hatalmas kőtömbökön még itt-ott láthatók a hajdani kőfaragók vésőinek a nyomai. Mert a benevizi kő jól hasad és könnyen faragható. Ki tudja, hány tusnádi, újtusnádi porta épült fel a Beneviziben kitermelt kőből…

A kör bezárult. A Csíkszereda felé vezető műút Vargyas-pataki hídjáról még felpillantottunk a Vártetőre.

Érdemes gyerekekkel is bejárni – gondoltuk –, hiszen a hely szelleme, a kecske szalonnasütés közben is megjelenhet. Ha mégsem, akkor megtekinthető Tusnádon a Borvízmúzeum falán: őrzi a bejáratot.